Magyarország egyetlen női birkózó világbajnoka. Éremkollekcióját nézni sem kis feladat, nemhogy számolni. Az egyik legkeményebb sportos édesanya, aki nem sokkal azután, hogy életet adott gyermekének 5. lett a 2018-as budapesti vb-n. Hölgyeknél nem szokás a kort felemlegetni, mi sem fogjuk, de Marianna esetében szinte muszáj hozzátennünk, hogy jócskán túl a 30-on is vannak céljai, többek között Tokióban.
Nem sokszor fordul elő, hogy valaki 10 évig űz egy sportágat, aztán mégis egy másikat választ.
Igen, valójában cselgánccsal kezdtem az élsportolói karrieremet. Levélen, ahol a gyerekkoromat töltöttem, amikor megépült az új sportcsarnok, Óvárról jött ki Hummel János és Nagy György edzéseket tartani, és megtetszett ez a sportág. Tíz évet judóztam a Delta SE Mosonmagyaróvár színeiben. Aztán jött a birkózás, s néhány évig a kettőt párhuzamosan űztem. Azért döntöttem 2003-ban a váltás mellett, mert hiába nyertem meg a válogató versenyeket, nem engem vittek nemzetközi versenyekre. Az oka prózai: az akkori szövetségi kapitány azt vallotta, hogy aki judózik, az ne birkózzon, így nem láttam értelmét folytatni. Dönthettem volna fordítva is, azonban akkor már begyűjtöttem egy kadet Eb-ezüstöt birkózásban, illetve akkor már egy pár voltunk a férjemmel, ezért talán nem is olyan meglepő, hogy a birkózásban maradtam.
Volt olyan pont a pályafutásod során, amikor úgy érezted, elég volt?
Hogyne lett volna! Azt gondolom, hogy minden élsportoló életében vannak olyan pillanatok, amikor azt mondja, hogy holnaptól nem akarom csinálni. Ez az én életemben is előfordult, de nekem az segített, hogy a családom végig támogatott. Ha abbahagytam volna, akkor is mellettem állnak, ezt biztosan tudom.
És melyik volt az a pillanat, amikor azt mondtad, ezért éri meg folytatni?
Szerencsére több ilyen is akad. Az egyik legszebb és legfelemelőbb egyértelműen a 2013-as budapesti vb-győzelmem, amit hazai közönség előtt sikerült megszereznem. A másik a 2015-ös bakui Európa Játékok győzelmem.
A sikereken kívül, mit adott neked még ez a sport, esetleg mit vett el?
Rengeteg mindent kaptam és nagyon sok mindent tanultam az évek folyamán az emberekről is. Itthon és külföldön is nagyon sok jó barátot szereztem a birkózásban. Sok helyre eljutottam a világban, ahová nem biztos, hogy a sport nélkül eljutottam volna. Nem gondolom, hogy van olyan, amit elvett, inkább azt mondanám, hogy kicsit másként alakult a serdülőkorom, mint egy átlagos gyereknek.
Valószínűleg te sem szeretsz latolgatni, de gondolom, azért van cél Tokió előtt…
Eredménnyel összefüggő célkitűzésem nincs az olimpiára. Szeretném a maximumot kihozni magamból, élvezni a birkózást a szőnyegen, és remélem, hogy az aznapi teljesítményem magasra repít majd az eredménytáblán.
Említetted a szintén sikeres birkózó férjedet, Wöller Ákost. Edzőként ő a legnagyobb kritikusod?
Ákos az egyik legnagyobb támaszom. Szerintem én kritikusabb vagyok magammal szemben, mint ő velem. Azt gondolom, nagyon szerencsések vagyunk, hogy edző-versenyző és férj-feleség szerepben is ilyen jól megtaláltuk az összhangot.
Nem is olyan régen édesanya lettél, aztán kis idő múlva újra visszatértél a szőnyegre. Nem lehet egyszerű!
Többnyire valóban nem az. Olivér az esetek nagy százalékában ott van velünk az edzésen, az edzőtáborokban, csak versenyekre nem visszük magunkkal. Amikor Ákossal, a férjemmel egy helyen vagyunk, akkor kicsit egyszerűbb megoldani a felügyeletét, a versenyek ideje alatt vagy nagymamáknál, vagy nagynéniknél van jó kezekben. Az a szerencsénk, hogy akivel már többször találkozott, azzal nagyon jól érzi magát.
Ha mindig veletek van az edzőtermekben, adja magát a kérdés, birkózó lesz?
Ez nehéz kérdés. Szeretném is, meg nem is. Erőltetni nem fogjuk, hogy birkózzon, de ha ő ezt a sportot szeretné csinálni, akkor természetesen támogatni, segíteni fogjuk benne
Ha találkozhatnál a 10 évvel ezelőtti Sastin Mariannával, mit tanácsolnál neki?
Azt, hogy ne akarjon másoknak megfelelni, mert csak saját magunknak kell megfelelnünk. Illetve még azt, hogy ne bízzon meg mindenkiben, mert az emberek sajnos önzőek. Ám, ami ennél is fontosabb: szeresse azt, amit csinál és, amit az élet ad.
Forrás, fotó: Tóth Ákos, NS/Tumbász Hédi, MTI
