A 15 éves Schatzl Natalie is kivette a részét a Magyar Kupában a NEKA majdnem-bravúrjából. A kézilabdázást a nővére hatására kezdő balszélső mindig is imádta a csapatszellemet, valamint a sebeket és a lila foltokat, így nem is volt kérdés: pályán a helye.
reb • „A kétezres születésű Schatzl Natalie remekül védekezett, ráadásul játszott harminc-harmincöt percet” – dicsérte játékosát ifjabb Kiss Szilárd, miután a Nemzeti Kézilabda Akadémia a szerdai Magyar Kupa nyolcaddöntőjében csupán egy góllal kapott ki a Siófoktól.
„Felemelő érzés, megtiszteltetés volt ilyen erős csapat ellen játszani” – mondja immár Natalie. Amikor felvetjük, hogy sok mindent csináltak a pályán, csak nem tisztelték az élvonal negyedik helyen álló együttest, csengő-kacagó hangon folytatja. „Nagyon felkészültünk rájuk, elemeztük őket. A mérkőzés előtti edzéseken mindenki kettőzött erővel hajtott. Az edző azt kérte tőlünk, hogy tegyük a dolgunkat. Sokakat megleptünk a szoros meccsel, hasonlóban mi is csak reménykedtünk.”
Egyelőre még ritkábban támad, mint védekezik Schatzl Natalie
Mivel a posztján még vannak jobbak, általában védekezésben kap szerepet, támadásban ritkán, de ha a balszélsőn múlik, a későbbiekben nem csak a saját kapuja és az oldalvonal között szalad.
Apropó, futás. Érdekes „kedvencei” vannak a kézilabdában.
„Szeretek futni. Ráadásul imádom, ha lila foltjaim és sebeim vannak.” Ilyet azért ritkán hallunk tizenéves lányoktól.
Azt már annál inkább, hogy a sportággal testvér, a nővére, a jelenleg a Ferencváros csapatában szereplő Schatzl Nadine hatására ismerkedett meg. Mohácson. Mindkét lány Münchenben született, ám amikor a család – magyarok a szülők – hazatért, öt évesen került a pályára. Pontosabban… „Először a hullahopp karikát vettem a kezembe, senki sem gondolta volna, hogy aztán kézilabdázni kezdek.”
Nagyjából tíz éves lehetett, amikor eldőlt, hogy a harci sérüléseket nemcsak hobbiból szerzi be. Mint mondja, akkoriban megnyerték az országos szivacskézilabda-döntőt, többen felfigyeltek rá, s úgy érezte, van értelme folytatni. Ráadásul a lila foltok mellett a csapatszellem is megfogta, szereti, hogy mindent közösségben csinálnak, és a megosztott sikerélmény is megkapó.
Ha valahol, most aztán igazán társaságban van, hiszen a gimnáziumot már Balatonbogláron kezdte meg, mert engedett a NEKA hívásának.
Natalie (középen): társaságban az igazi
„Kezdetben persze furcsa volt elszakadni otthonról, de hamar beilleszkedtem. Segítünk egymásnak, biztatnak a társak, jól érzem itt magamat.”
Amikor felvetjük, hogy kissé más lehet a helyzet, mint Mohácson, hiszen ott vélhetően a kiemelkedő játékosok egyike volt, míg az akadémián mindenki remek képességekkel bír, úgy felel: azért dolgozik, hogy ne csak egy legyen a sok közül.
Célként válogatottságot, olimpiai szereplést, éremszerzést fogalmaz meg, de „ebben a korban mindenki erre vágyik”. Ahhoz, hogy megvalósuljon, szerinte akarat és elszántság szükséges, mert néha nem könnyű. Alig van ideje, az iskola és az edzések teljesen lefoglalják. „Igaz, én szeretem, hogy nincs időm leülni.”
Példaképként testvérét nevezi meg, akitől sokat tanul.
„Nagyon szeretnék megfelelni neki. Ha például anyáék nézik meg élőben a meccsemet, már nem is izgulok, de ha Nadine is ott van, akkor igen. Sokat jelent nekem, ha dicsér. Remélem, hogy minél többször adok okot rá.”
