Tizenhat év után ismét dunaújvárosi tornász lép a szerekhez az olimpián. Ellátogattunk Kovács Zsófia második otthonába, a Dunaferr SE tornaszakosztályába, ahol múltról, jelenről és a jövőről is beszélgettünk az edzőkkel, versenyzőkkel.
Pusztai Viola • 1976-tól 2000-ig – a magyar részvétel nélkül zajló, 1984-es Los Angeles-it kivéve – nem rendeztek ötkarikás nyári játékokat dunaújvárosi tornász nélkül. Sőt, Sydneyben a Dunaferr SE versenyzője, Csollány Szilveszter gyűrűn aranyérmet ünnepelhetett. A következő évek azonban nem fényes sikerekről szóltak.
– 2000 körül beütött az első krach a városban, és 2004-ben lakat került a tornaterem ajtajára – mondja Trenka János a Dunaferr SE tornaszakosztályának vezetőedzője. – Azt követően mindent elölről kellett kezdenünk. Eleinte tíz-tizenöt óvodáskorú gyerekkel foglalkoztunk.
Most nyolc edző dolgozik mintegy kétszáz gyerekkel az Eszperantó úti csarnokban. Négy évvel ezelőttig a terem ajtaja csak a lányoknak állt nyitva, de 2012-től kezdve már a fiúk is beléphetnek rajta. Jelenleg 18-20 fiútornász felkészítése folyik.
A Dunaferr SE tornacsarnoka Magyarország egyik legjobban felszerelt terme
– Évente hét-nyolc, jó esetben tíz fiút tudunk bevonni a munkába az óvodások közül, akik versenyszerűen űzik a tornát – magyarázza Nyíri Patrik, a dunaújvárosi tornászfiúk edzője. – Vidékbajnokok lettünk a tavaszi fordulóban, diákolimpiai bajnokcsapatunk volt, és egyre jobb teljesítményt nyújtanak a kezdő és a haladó korcsoportban is a versenyzőink.
A lányok már komoly nemzetközi sikereket is elértek, az elsők között volt Kovács Zsófia két évvel ezelőtti ifjúsági Eb-részvétele. 2015-ben pedig, csaknem negyven év után, Horváth Enikő a felnőtt-világbajnokságon szerepelt. Trenka már ezeket is nagy sikerként értékelte, de mint mondja, Zsófinak a felnőtt Európa-bajnokságon nyújtott teljesítménye – felemás korláton ötödik, ugrásban hetedik lett – mindent überel. Pláne úgy, hogy ez egyben riói kvótát ért tanítványának.
Tehát tizenhat év után ismét dunaújvárosi tornász lép a szerekhez az olimpián. A tizenhat éves tornász az ötkarikás játékokig igyekszik újabb elemeket beépíteni a gyakorlataiba, ottlétünkkor is éppen azokat gyakorolta. No, de emlékszik-e a tornacsarnokban megtett első lépéseire?
– Nem nagyon… Mert 2006-ban kezdtem el tornázni nagycsoportosan. De azóta is nagyon szeretek itt lenni, jók az edzők, olyanok vagyunk, mint a család.
Ezzel egyetért az ifjúsági Európa-bajnokságon szerepelt Jakab Noémi is, aki két éve került a Dunaferrbe. Kiemeli, tetszik neki a pontosan megtervezett edzésprogram. Mi is azt tapasztaltuk, hogy valóban remekül szervezett munkarendben dolgoznak a dunaújvárosi tornászok az egyes szereken, és mindenki mosolyogva hajtja végre a nehéz és még nehezebb elemeket Magyarország egyik legjobban felszerelt tornacsarnokában.
– Előfordult, hogy az Egyesült Államokból érkezett kislány körbenézett, és ledermedt: „Atyaúristen, hogy lehet itt tornázni!…” – idézi fel Trenka. – Tehát a nyugattól még el vagyunk maradva. De arra törekszünk, a biztonságot és a megfelelő sportszerek használatát szem előtt tartva, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban dolgozzunk.
Úgy véli, a szereken szorgosan gyakorló gyerekek között akad még Kovács Zsófiához hasonló kincs, de neveket nem akart mondani. Ahogy tanítványa olimpikonná válását is csak módjával ünnepli.
– Nem azt mondom, hogy a munka elején járunk, mert már tíz éve együtt dolgozunk, de a java még csak most jön.
