Tereprali
2016. április 25. hétfő, 12:04
A hatodik Silk Way Rally pályafelíró csapata Kazahsztánból átért Kínába, vagyis a cél már látszik a horizonton, igaz, kicsit még messze van. A nemzetközi csapat azonban halad tovább, s hogy mire jut, milyen pályákat jelöl ki, azt terepralisok százai várják lélegzetvisszafojtva a világ minden táján.
Almatiban, a korábbi kazah fővárosban kezdődött a csapat második, háromhetes kalandja – még a hónap elején. Hat autóból áll a karaván, s mindben tereprali-specialisták ülnek: Oroszországból, Kínából és Franciaroszágból. A kazah-kínai határt Khorgasnál szelték át, a Lli völgy vízgyűjtőjénél, amely évszázadokkal ezelőtt létfontosságú eleme volt az ókori Selyemútnak, és ma is virágzó logisztikai központ a két ország között.
A hat autóból álló csapatnak a feladatai közül csak az egyik (igaz, az egyik legfontosabb), hogy kijelölje a verseny útvonalát, a másik pedig, hogy azt is meghatározza, merre haladnak majd a szervizcsapatok. Hogy hol lesznek a táborok, ahol esténként megpihen a mezõny, ahol elfogyasztja a vacsoráját és reggelijét, ahol szükség esetén orvosi csapat várja, s persze lényeges, hogy mindenki, mindenhol időben ott legyen a szolgáltatók közül is, ami viszont olyan kifinomult munkát igényel, mint amilyen finom a Góbi sivatag homokja.
A csapat tagjai között ott van a 2006-os Dakar-győztes Luc Alphand is, aki mielõtt letette volna a névjegyét az autósportban, egy másik sportban, alpesi síben számított szupersztárnak: 1997-ben világbajnoki címet szerzett. Nála jobban senki sem tudja elmondani, mi vár a versenyzőkre.
„Egyszerűen lenyűgöző, amit a pályabejárás során láttunk – kezdte Alphand. – A nyitott terek, a hatalmas ergek, a hihetetlen dűnék… A táj egyszerűen gyönyörű. A versenyzők élvezni fogják az összes kihívást, amit a Silk Way Rally nyújt számukra. Ezen a viadalon lesz minden, mi szem-szájnak ingere, sokkal több lesz ez, mint csupán egy sportesemény, vérbeli kalandra van kilátás!”
A versenyzõk két hosszú hétig folyamatosa n próbára teszik majd tudásukat. Ami Alphandot illeti, ő máris megtette: felcsatolt két Rossignol-lécet, és belekóstolt a sivatagba. „Igen, nehéz lesz, de nem lehetetlen teljesíteni a távot. Minden versenyző képes lesz rá, nézzék csak, síléceken is le tudtam siklani a dűnékről” – mosolygott Alphand.
A fotók önmagukban nem képesek tökéletesen visszaadni a különböző régiók csodáit: a végeláthatatlan fennsíkokat, a kanyonokat, a sztyeppéket, és persze a dűnéket, amelyek régi emlékeket idéznek majd, visszaröpítenek mindenkit az afrikai versenyek világába.
Az út dél felé vezet, ennek a varázslatos országnak a szívébe, amely változatos, lenyűgöző tájakat rejt. Egy remek terepraliversenynél nincs is jobb eszköz arra, hogy népszerûsítsék ezeket a régiókat.
A kínai hatóságokkal zajló tárgyalások a közös érdeken alapulnak, s segítenek a versenyzőknek és a csapatoknak abban, hogy részt vegyenek egy világhírű eseményen, a televíziónézők pedig tényleg lélegzetelállító felvételeket láthassanak.
