Szerencsés találkozások, felnövekvő tehetséges generáció – a gyalogló szakágért felelős Urbán Ákos szerint ennek is köszönhető, hogy jelen pillanatban hét gyalogló is riói kvótával bír, négyen közülük ráadásul 23 évesek vagy fiatalabbak.
reb • Más sportágnak összesen nincs annyi olimpiai kvótása, mint az atlétikában sokáig amolyan megtűrt mostohatestvérnek számító szakágban, a gyaloglásban. Urbán Ákos szakreferenssel – aki nem mellesleg három riói induló edzője a Budapesti Honvédban – igyekeztünk utánajárni, minek köszönhető a siker.
Récsei Rita (20) Pécsett kezdte pályafutását – akárcsak a matuzsálemnek ugyancsak nem mondható, 23 esztendős Urbán-tanítány, Srp Miklós –, míg Venyercsán Bence (20) Salgótarjánból költözött a fővárosba. Az edző személyén kívül közös bennük, hogy mindannyian az ötkarikás játékokra készülhetnek. Urbán szerint mindkét húsz éves józan ésszel el nem képzelhető bravúrt vitt véghez a szintidő teljesítésével.
Récsei Rita és Urbán Ákos Rióig jutott • Fotó: Imre György
„Tehetséges generáció van felnövőben, amelynek a tagjai jó helyen, jó időben kezdték el a szakágat. Tudni kell, hogy Budapesten például csupán két klubban, a BEAC-ban és a Honvédban foglalkoznak gyaloglással, és sok az országban a fehér folt. A kvótások többsége azonban megfelelő alapokkal bír, és olyan helyen nőtt fel, ahol ismerik a szakágat.”
A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a legtöbb edző idegenkedik a gyaloglástól, hiszen az atlétikában ez az egyetlen szubjektív elbírálású műfaj. Versenybírók, azaz emberek dolgoznak, s bár szerinte ma már a technikai eszközök is dönthetnének helyettük, amíg ők határoznak, nem zárható ki a hiba.
„Másutt a rossz technikával legfeljebb időt, centiket veszít a sportoló, nálunk viszont már az is kérdés, célba ér-e, nem zárják-e ki. S persze, hogy mit tekintenek rossz mozgásnak.”
Éppen ezért van az, hogy sok műhelyben nem foglalkoznak a gyaloglással, nincsenek is megfelelően képesített és tudással felvértezett edzők. S persze maga a műfaj sem könnyű, kevéssé vonzó a kezdők szemében: az ideális és igényelt fizikai és lelki tulajdonságok közé tartozik a monotóniatűrés, az állóképességi terhelhetőség, a jó vérkeringés, a megfelelő vérkép, a laza csípőizület, no meg a jó mozgáskoordináció.
Atlétikában július 11-ig lehet a szinteket teljesíteni. Pillanatnyilag 21 fő birtokol olimpiai szintet, közülük heten gyaloglók. Ugyanabban a versenyszámban országonként három sportoló indulhat, így a maratonisták közül például nem mindenki utazhat Rióba.
A játékokra készülők nyilvánvalóan bírnak mindezzel, de kérdés, mire vihetik a mezőnyben. Különösen a két húsz éves atléta abban a műfajban, amely kimondottan nem a fiatalok terepe.
„A kvalifikációs időszak lezárulta után összeáll a rangsor az olimpiai szintidőt elérők között. Ha az ott elfoglalt helyüknél jobban teljesítenek az olimpián, már sikeresek lesznek.”
Kérdés persze, hogy az eredményeik milyen változást hozhatnak. Urbán nem tagadja, a sportágban hosszú ideig megtűrt mostohatestvérnek számított a gyaloglás, de az elmúlt években minimális változás érezhető.
„Bízom abban, hogy a sikerek ráirányítják a fiatalok és nem utolsósorban az edző kollégák figyelmét a szakágra.”
Olimpiai szintidővel bíró gyaloglók
Férfiak. 20 km: Helebrandt Máté (1:22.38). 50 km: Srp Miklós (4:01.44), Rácz Sándor (4:05,03), Venyercsán Bence (4:02.35). Nők. 20 km: Madarász Viktória (1:30.47), Kovács Barbara (1:35.10), Récsei Rita (1:35.33) /Forrás: MOB/
