Pénteken du. szállt le a gépem Kijevben. A bringám elveszett, úgy éreztem, ez már a vég. A sors is azt akarja hogy ne versenyezzek. Végül megkértem hogy kerítsék elő én nem megyek sehova és nem töltöm ki a papírokat. Előkerítették végül. Ennek azért örültem.
A továbbiakban még sok kis furcsaság volt, de csak a legérdekesebbeket emelem ki: életem egyik leghosszabb briefingjén voltam. Többször is nem bírtuk ki, hogy ne nevessünk hangosan. Olyan szinten magyaráztak el mindent, mintha azt se tudnánk mi az a triatlon. Két depós volt a verseny. Busszal vittek minket. 4órával a start előtt indultunk. Kis dugóban ücsörgés után megérkeztünk a T2-be, ahol kb. 1órát vártunk, h a futócipőket betegyük. Majd ismét buszozás a T1-be.
A bringákat külön vitték, már a depóban voltak. A versenyen ültem fel rá először. Kis vízben melegítés után rommá fagytam a parton, olyan sokat kellett várni. Végre felálltunk a pontonra. Elhangzott az ‘on your mark’ a mezőny fele kiugrott, a másik fele (velem) a parton maradt. 200m után tudták visszafordítani őket. A következő rajtra már annyira reszkettem a hidegtől, hogy kezdett nevetségessé válni saját magamnak is.
Start.
Ami az első 600m-en volt, azt nem ajánlom senkinek. Rég volt szerencsém ennyi kocsmai harcoshoz. Az utolsó 750m-re az élre álltam. Gondoltam inkább elől úszom, mert a második helyen is akkora pofonokat kaptam, mintha muszáj lett volna. Bringán keményen kezdtünk. Meg volt szakadva a sor rendesen, hála az úszásomnak. Bringán egy kb. 12 fős csoportban tekertünk elég kemény tempót. A végére ugyan beérzek hátulról minket.
De küzdelmes volt. Nekem a gödrös úton 2cm csúszott le a nyergem. Ilyen már nincs. Nem számít semmi, én megyek és kész. A futáson ért a meglepetés hogy az 5db 2km körben mindig fel kell futni 300m 20% emelkedőt.
Lefelében léptek meg tőlem az elején. Kb. 12.helyen futhattam. A lábaim mint egy tuskó, úgy álltak. Elegem volt az egészből. 5km-nél úgy döntöttem, h kinyírok mindenkit aki előttem fut. Annyira bosszantottak. Ez az akció olyan jól sikerült, hogy végül a 3.helyre futottam fel. Mit mondjak, az utolsó 1km-en nem tudom hogy ki vagy mi vitt be. Csak nagyon idegesített volna ha beérnek újra.
Ezt a célbeérkezést sokáig nem felejtem el. Hát ennyi. Ezért érdemes triatlonozni szerintem.
{xtypo_feed} Forrás: www.facebook.com/VanekAkosTriathlon {/xtypo_feed}
