Jules Bianchi (Fotó: Charniaux / XPB )
Akkor még azt remélték, van visszaút. 2014. október 5-én az eső áztatta szuzukai pályán felvillantak a piros zászlójelzések: a futamot félbeszakították. A pálya szélén mentést végző darus kocsival ütköző Jules Bianchit mentő szállította a jokkaicsi kórházba – eszméletlen, életveszélyes állapotban. Csapata, a Marussia vezetői még napokig ott maradtak mellette, abban bízva, hogy versenyzőjük felépülhet. Kilenc hónap elteltével aztán bekövetkezett, amitől tartottak: a francia tehetség örökre elment.
A földi száguldás viszont tovább folytatódott, s most, közel egy évvel a borzalmas nap után a cirkusz visszatér Japánba. Senkinek sem lesz könnyű, de Bianchi csapata számára különösen nehéznek ígérkezik a mostani hétvége. „Jules mindig ott jár a fejünkben. Most Japánba érkezünk, és a csapat igyekszik a szokásos módon végezni a munkáját, de nagyon nehéz lesz” – ismerte el Graeme Lowdon, az istálló sportigazgatója az Autosportnak. „Nagyon sokan voltak már tavaly is nálunk a csapat mostani dolgozói körül, és tudjuk, hogy nagyon nehéz lesz. Ugyanakkor mindannyian tudjuk azt is, hogy Jules egy igazi versenyző volt, és nem szeretné azt látni, hogy a csapat nem a munkájára és a versenyzésre összpontosít. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, nem lesz nehéz pillanat, hiszen elkerülhetetlenül az lesz.”
Lowdon ugyanakkor tudja, erre a hétvégére érzelmi szempontból aligha lehet felkészülni – ezt már az idei Monacói Nagydíjon is megtapasztalta. Akkor Bianchi legnagyobb sikerének helyszínére tértek vissza fájó emlékekkel – igaz, még azzal a tudattal, hogy a francia továbbra is küzd életéért. „Monaco is nehéz volt, nagyon érzelmes – talán sokkal inkább, mint azt gondoltam. Nagyjából egy héttel előtte látogattam meg Jules-t, és úgy érkeztem meg Monacóba, hogy közben pozitív gondolatok jártak a fejemben. Láthattam őt, beszéltem hozzá, mondtam neki, hogy visszatértünk, és azt gondoltam, Monaco talán megindító lesz, de annyira mégsem lesz nehéz. Végül azonban hihetetlenül nehéznek találtam. Ez volt az a futam, amelyről mindannyiunknak szép emlékei voltak. De közben rájöttem, hogy sosem tudhatod, mit fogsz érezni, amíg nem érzed. Szerintem a mostani hétvégére is ugyanez igaz” – tekintett előre nehéz szívvel.
A Marussia öröme a 2014-es Monacói Nagydíjon (Fotó: Batchelor / XPB Images)
A csapatfőnök, John Booth mindeközben hangsúlyozta, egész istállójára nehéz hétvége vár, ezért azt kéri a nyilvánosságtól, legyenek megértőek velük szemben, s hagyják, hogy magukban gyászoljanak. „Nem menekülhetünk a tény elől, hogy egy felkavaró hétvége vár ránk. A csapattagok közül nagyon sokan ott voltak velünk 2014-ben, beleértve a ferraris kollégákat is, valamint Willt (Stevens) és Alexandert (Rossi), akik tartalékversenyzőkként szintén jelen voltak Szuzukában. Minden egyes napon gondolunk Jules-re, és örökre a csapatunk része marad. Semmi kétség, hogy a szép emlékek vannak túlsúlyban: a hihetetlen teljesítménye miatti öröm, valamint az élvezetes pillanatok, amiket együtt éltünk át.”
„Jules temetése eszünkbe juttatta, micsoda különleges értéket jelentett a sok ember számára, és nem utolsó sorban a Bianchi család számára, akikre most is mindig gondolunk. Mi voltunk Jules csapata, és ennek tudatában szeretnénk mindenkit arra kérni, tartsák tiszteletben ezt ezen a hétvégén. Szeretnénk magunkban megélni a Szuzukába való visszatérés érzését. Nemcsak gondolunk Jules-re a 2014-es borzalmas nap óta, de a neve az autóinkon is minden versenyen ott van. Ez tisztelgés a Jules-lel kapcsolatos emlékeink előtt, valamint kifejezése a csapatunkon belül uralkodó bajtársiasságnak – Szuzukában az ő tiszteletére versenyzünk ezen” – fogalmazott a csapatfőnök.
