Tavaly a spliti Európa-bajnokságon már csapatkapitányként állt az ezüstérmes vízilabda-válogatott élére. Jansik Szilárd sikerbe vetett hite – mondhatni – szilárd lábakon áll, mert volt, hogy az élet padlóra küldte, de felállt onnan. Története ékes példája annak, hogy érdemes küzdeni az álmokért. Jansik lapunknak nyilatkozva elárulta, fontosnak tartja, hogy a vízilabda a tanult emberek sportja maradjon, jövőre pedig Párizsban magyar örömünnepet csapna az olimpián, és szerinte az odáig vezető úton a Franciaország elleni 10-6-os győzelemmel kezdődött zágrábi világkupa-selejtező is fontos erőfelmérő.
Jansik Szilárd (fotó: Árvai Károly)
– Egyetlen aktív olimpiai bajnokunk, Varga Dénes a tavalyi budapesti világbajnokság óta most először készült a válogatottal, és bár a világkupán nem szerepel, a nyári vb-re minden bizonnyal visszatér. Melyikük lesz a csapatkapitány?
– Én maradok a csapatkapitány, de Varga Dénes visszatérése igen fontos a csapatnak, ő a legnagyobb bajnokunk – válaszolta lapunknak Jansik Szilárd a válogatott Duna Arénában tartott hétfői edzése után. – Úgy gondolom, hogy jól össze tudunk majd dolgozni, és számítok a segítségére, mert ő vagy tíz évig volt csapatkapitány, én meg csak fél éve vagyok az, úgyhogy biztos van még mit tanulnom erről a szerepről.
– A tavalyi spliti Eb-n úgy tűnt, hogy feltüzelte a kapitánysággal járó felelősség, megválasztották a torna legjobb játékosának. Élvezi a vezérszerepet?
– Fölöslegesen nem pakolok magamra terheket, mert azzal tisztában vagyok, hogy nem leszek minden világversenyen én az MVP, de ez nem is szükséges, az a fontos, hogy a rám bízott feladatot a legjobban ellássam. Csapatszinten működjön a kohézió, jöjjenek az eredmények, csak ez számít. Inkább ne kapjuk meg az egyéni címeket, de mi álljunk a dobogó legfelső fokán.
Nehéz út vezetett a ranglétra csúcsáig
– A kettő sokszor összefügg, és ön az utóbbi időben újra a spliti formáját idézi, a Fradi legutóbbi BL-meccsén is a mezőny legeredményesebb játékosa volt a Novi Beograd ellen.
– Az Eb után volt egy visszaesésem. Nem gépek vagyunk, nekem is volt két-három hónapom, amikor nem jöttek annyira a gólok. Ilyen a sport. Most szerencsére megint olyan időszakot élek, hogy megtalálom a jó megoldásokat, és reményeim szerint kitart ez a forma, hiszen a szezon legfontosabb része következik a bajnoki rájátszással, a BL-végjátékkal és a nyári vb-vel.
– Három újonc is tagja a válogatott keretének, és 18 évesen ön hasonló körülmények között, egy Világliga-selejtezőn debütált. Mintha tegnap lett volna vagy inkább egy másik életben?
– Épp mostanában nézegettem a régi fényképeket, tíz éve volt már, de még mindig élénken él bennem, ahogy forgattam a fejem, és nem akartam elhinni, mekkora bajnokok közé csöppentem. Azóta sok idő eltelt, rengeteget kellett küzdenem és dolgoznom azért, hogy egyre feljebb lépjek a ranglétrán. Mostanra felértem a csúcsára, és szeretnék ott maradni.
– Nagy tehetségnek tartották, de mélyről kellett felkapaszkodnia a nyaki porckorongsérve miatt, amely csaknem kettétörte a pályafutását. Eszébe jutnak azok az idők?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolok néha rá. Főleg a nehezebb napokon, amikor fáj itt-ott, jó belegondolni, hogy voltam ennél sokkal nagyobb bajban is. Akkoriban több orvos is azt javasolta, hogy hagyjam abba a játékot, a határán álltam annak, hogy a vízilabdának számomra befellegzett, de hála Istennek, nem adtam fel, és most a világ egyik legerősebb klubjában és válogatottjában lehetek húzóember. Annál több erőt semmi sem ad, mint az út, amit bejártam.
Sok edző és szakmabéli már temette
– Varga Zsolt szövetségi kapitánynak fontos szerepe volt abban a Fradinál, hogy jóra fordult a sorsa. Milyen a kapcsolatuk?
– Sok edző és szakmabéli is eltemetett már engem, de ő mindvégig hitt bennem. Zsolt belátta, hogy időre és türelemre volt szükségem, fokozatosan építgetett, és szerencsére bekövetkezett az a fejlődés, amit vártunk. Sok kupát és érmet nyertünk már együtt, és bízom benne, hogy még fogunk. Sőt a legfontosabbak még hátravannak, hiszen vb-ről és olimpiáról még nincs közös érmünk, amit remélhetőleg a következő másfél évben megszerzünk.
– A szurkolókat leginkább az érdekli, hogy mikor jön össze az arany, ami a vb- és az olimpia szintjénél maradva 2013 óta, idestova tíz éve várat magára.
– Minden nagy versenynek úgy indulunk neki, hogy a végső siker a cél, így volt ez a tavalyi budapesti vb-n is, ami rosszul sült el. Mindig van öt-hat csapat, amely közel van egymáshoz, és a negyeddöntő a vízválasztó, azon dől el, hogy érmekért küzdhetünk-e tovább, így arra nagy hangsúlyt kell fektetnünk. Bármely tornán az a minimum, hogy a legjobb négybe jussunk, ahol már a napi forma dönt. Jövőre az olimpia Párizsban lesz, ami egy magyar embernek is elérhető kétórás repülőúttal. Jó lenne ott sokakkal együtt ünnepelni.
– A világkupában sorrendben Franciaország, Olaszország, Japán, az Egyesült Államok és Horvátország lesz az ellenfél. Mire számít?
– Jó kis erőfelmérőnek tartom, az ötből legalább három meccsünk várhatóan kiélezett lesz. A világkupa most túl nagy téttel nem bír, nem kvalifikál sehova, de nekünk fontos, mert a tavalyi Eb óta nem játszottunk tétmeccset, és amikor legközelebb találkozik a keret, az már a vb-felkészülés időszaka lesz, amihez jó élményeket szeretnénk gyűjteni.
A nagy aranyak és a doktorok is hiányoznak
– A vízilabda mellett az egyetemen is vannak feladatai. Hogyan halad a közgazdász diploma megszerzése felé?
– Haladhatnék ütemesebben is, de a sport mellett ez nem olyan könnyű, különösen amióta a pandémia miatt besűrűsödött a versenynaptár, és egymást követik a világversenyek. Gazdálkodás és menedzsment szakon tanulok, és jelenleg nem sietek sehova, az a cél, hogy mire befejezem a vízilabdát, a kezemben legyen a diploma.
– Januárban, egy szakmai konferencián elhangzott, hogy újra a tanult emberek sportágává kellene tenni a vízilabdát, mert ez a pozitív sztereotípia egyre kevésbé igaz. Mint a válogatott csapatkapitánya és a tanulmányaival foglalkozó sportoló, mit gondol erről?
– Látszik, hogy ezen a téren volt visszaesés, hiszen régen a válogatott tagjai közül többek neve előtt ott volt a doktor, sokan mások pedig ugyancsak a legkomolyabb egyetemeken végeztek. Hogy ez manapság nem így van, arra lehet azt mondani, hogy a mi nemzedékünk ellustult, de szerintem inkább arról van szó, hogy most sokkal több a meccs, az edzés és a verseny is. Persze ha megkérdeznénk erről egy idősebb, volt válogatott doktort, ő ezzel lehet, hogy nem értene egyet. Az biztos, hogy a vízilabdában fejben is a csúcson kell lenni, rengeteg a taktikai utasítás, ezért lényeges, hogy szellemileg fejlesszék magukat a játékosok. A régi mérce magasan van, és törekednünk kell arra, hogy elérjük, fontos, hogy tanuljunk, még ha ez kicsit lassabban is megy.
A zágrábi világkupa-selejtező további programja:
március 10., 18.30: Magyarország–Olaszország
március 11., 20.30: Japán–Magyarország
március 13., 18.30: Egyesült Államok– Magyarország
március 14., 18.30: Magyarország–Horvátország
(magyarnemzet.hu / sport)
Post Views: 1
