Világbajnoki arany-, ezüst- és bronzérmek sokaságát mondhatja magáénak a május 3-án 57. születésnapját ünnepelt kenus, a mesteredző Szabó Attila. Az ötszörös világbajnokot a sportágban mindenki csak beceneve „Torony” szerint ismeri. Nem mondhatja magát a szerencse fiának, mert sikersorozata ellenére olimpián csak a 4. helyig jutott (1988, Szöul), majd tartalék tudott lenni (1992, Barcelona).
Szabó “Torony” Attila (fotó: JochaPress)
Torony 1996-ban fejezte be versenyzői pályafutását, amikor Pulai Imrével a C-2 200 méteres távon kiharcolt magyar bajnoki címmel búcsúzott az élvonaltól. Klubjában, a Budapesti Honvédban edzőként folytatta és tanítványai 1997-től kezdődően folyamatosan szállították a hazai és nemzetközi sikereket. A legrangosabb győzelem a Pulai Imre-Novák Ferenc kenupáros nevéhez fűződik, akik 2000-ben, Sydney-ben az olimpiai dobogó legmagasabb fokára állhattak.
Szabó Attilát a jochapress elsősorban azért kereste meg, mert ő legjobb ismereteim szerint az egyetlen a magyar kajak-kenusportban, aki tudományos minősítéssel is rendelkezik.
– Az edzősködést mindmáig szívesen gyakorlom – válaszolta a Ráckevén élő és ott edzősködő Szabó. – Pulainak tulajdonképpen mindmáig az edzője vagyok, de persze a következő nemzedékekben is voltak igen sikeres tanítványaim. Közülük mindenképpen a legelején kell említenem a szegedi kenust, Vajda Attilát, akinek eredményességében egyértelműen komoly részvényes vagyok. Őt pszichésen is fel kellett készítenem addig, amíg a feladás helyett 2004-ben, Athénban eljutott egyesben a bronzéremig.
– 2004 után sem unatkozhatott, hiszen akkor is több kiválóság forgatta a lapátot az Ön irányítása mellett.
– Öt, velem készült kenus jutott ki az olimpiákra, a világ- és Európa-bajnokságokon tizenhat, a maratoni vébéken és Eb-ken pedig nyolc tanítványom lehetett ott. Egyébként 2008-ban a Honvédtól el kellett köszönnöm – szerencsémre az MTK befogadott. Azt hiszem, a mindenkori kollégáimmal volt kapcsolataim miatt nem kell szégyenkenem, Fábiánné Rozsnyói Katalinnal is megtaláltam az együttműködéshez szükséges jó alaphangot.
– Ha jól emlékszem, Ön is pályázott korábban a szövetségi kapitányi megbízatásra? Mit gondol utólag, miért nem lehetett Ön a befutó?
– A profi sport olyan mentalitást igényel, amely az örökös fejlődésen, a hatalmas edzésmunkán és a teljesítményfokozáson alapul. Ezt kell továbbvinni az edzői munkában is, ami annyival nehezebb, hogy ott másért is felelősséget vállal az ember. A profisportolók és edzőik céltudatos, kemény emberek, ennek minden előnyével és hátrányával. Úgy látom a választásnál úgy gondolták, a döntéshozók más szempontok szerint hirdetnek eredményt.
– Pályafutása komoly fordulópontját jelentette, amikor 2012-ben az MTK-ból szabaddá tették?
– Volt ott egy ilyen hullám, amikor a leépítésben látták a megoldást. Sokakat elküldtek, így elveszett a lehetőség a további bizonyításra. Magánzó lettem.
– Ön kilóg a nagy átlagból, hiszen nem elégedett meg azzal, hogy előbb a szakedzői, majd a sportmenedzseri diplomát is megszerezte, hanem azóta is folyamatosan képzi-továbbképzi önmagát. Miért?
– Nem vitás, a fejlődés útja a folyamatos tanulás! Mindinkább elfogadott tény, hogy az élsportban a nagy versenyek végül fejben dőlnek el. A magasabb felkészültségű edzők többet hozhatnak ki versenyzőikből, mint azok, akik útközben megálltak.
– 2008-ban testnevelő tanári diplomát is szerzett, majd felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékének PhD-képzési kurzusára.
– Prof. Dr. Csapó Benő irányítása mellett készültem. Kutatási témám a pozitív pszichológia eredményeinek, konkrétan a Flow elméletnek edzéselméletbe való beépítésének lehetősége. A védésem időpontja 2017-ben volt. Azt gondolom, nem csak a disszertáció megírása fontos, hanem az az út is, amit be kell járni közben. Olyan emberek között voltam és tanulhattam tőlük, akik valamennyien világbajnokok a saját területükön.
Szabó Attila tanítványai között
– Jelenleg utánpótlással foglalkozom – folytatta, – akikkel szeretném megismételni az eddigi sikereimet. Közismert, hogy a Z generációval való foglalkozás már más módszereket igényel. Közösen eltöltendő 10 év vár ránk, annak minden örömével és bánatával. Ennek próbálok megfelelni a pedagógiai oldalon is.
– Miközben az ELTE-n ötödik éve tart előadásokat a rekreáció, sportmenedzser és edzőképzés hallgatóinak Prof. Dr. Köteles Ferenc tanszékén, négy éve működteti Ráckevén a Szabó Attila Kenu Akadémia Egyesületet, melynek elnöke dr. Borkovits Margit.
– Belefogtam egy új kenus generáció kinevelésébe, közben félállásban Ráckevén testnevelő tanárként is dolgozom, ahol vezetésemmel testnevelési órán is kajakozhatnak és kenuzhatnak a tanulók. A gyerekek szeretnek evezni, így az egyesületünk létszáma már jelentős. Március óta is folyamatosan edzéseket vezetek, annak ellenére is, hogy a vízi telepünk zárva van. Nyolc, 12-14 éves, kenus fiúval kiemelten foglalkozom, akik közül négyen korosztályukban válogatottak. Szerencsére mindenki saját mólóról tud vízre szállni ebben az utóbbi, gondterhes időszakban.
(jochapress / Jocha Károly)
